Búbos kemence építése

A kemencéhez dupla szélességű kéményt építettünk, kihagyva kívül - belül a kemence szájának és az ajtónak a helyét. A padkát kisméretű téglából készítettük, szalmás vályog kötőanyaggal. A kemence régi hódfarkú cserépből készült, körülbelül 4-5 x 8-10 cm-es darabokból. A cserepeket kötésben raktuk le, az alsó körív megrajzolása után már csak szemmértékkel adva meg a kemence dőlését és végső formáját. A cserépdarabkákat egy pillanatra vízbe mártottuk, a szalmás vályogot kézzel jó erősen rácsaptuk az alsó rétegre, majd a cserepeket erre helyeztük rá. A rövid áztatás lehetőséget adott némi korrekcióra, ha túl száraz a cserép, akkor lerakás után már nem szabad elmozdítani. A kemence falát az építés során tapasztottuk simára kívül - belül, különösen a belső tapasztás fontos, mert azt később már nem lehet javítani. A kemence alját törött üveggel és homokkal szigeteltük, téglával borítottuk, majd erősen ledöngöltük és a végső simító réteget vízmérték segítségével vízszinteztük. Ebbe az anyagba pelyvát és sót raktunk.

A kemence építése közben szüneteket kellett tartani, nehogy a frissen rakott oldal megmozduljon vagy beomoljon. A kéményhez gondosan kellett a kemence falát, vállát hozzákötni, mert a füst a legkisebb repedésen is kiszökik. A kalapot erős lapos vasakra fektetett cserép rétegekre raktuk rá. A belső padka oldalán kis ülőkét ("kucikot") alakítottunk ki. A munka elkészültével a kemencét 1 hónapig szárítottuk, majd először gyengébb, azután erősebb fűtéssel égettük ki. A külső meszeléshez az első rétegnél finom homokot és egy kevés cementet kevertünk a mészbe. Később a külső fal megrepedezett, de ez nem befolyásolta a kemence működését. Erős fűtéssel, belülről lezárva a szájat, a kemence 1 napig képes meleget adni.

A padkára gyalult fenyő deszkából borítást készítettünk. Csak az tudja, milyen csodálatos érzés egy kinti hideg éjszaka alatt a forró kemencéhez simulva a kemencepadkán aludni, aki egyszer már megróbálta.